Azt kérded, hogy melyik a jó pásztorkutya? Én a kuvaszra és a pulira esküszöm. - meséli az Öreg. A régi nagy pulira, nem a mai kicsikre. Azok nem érnek sokat. A régi, az nagyon kemény, okos kutya volt. Azokat kellett volna nem engedni. (Fotó: Dorien Leigh, 1934. Az eredeti képaláírás: A PULI. An interesting picture of one of the several varieties of Hungarian Sheep-dogs. The Puli is rather like the Komondor, but smaller)

Nekem nincs sinkám, már nincsen. Annak idején, az úgy lett, hogy németjuhászt kereszteztünk pulival, pumival és néha mudival is és ebből lett a sinka. Rövid simaszőrűek és állófülűek lettek. De ne azt a mai németjuhászt gondold, hanem azt a régi, szép pásztorkutyát. Mára azt is elrontották. No, ezekből jöttek ki a sinkák és ezek nagy, erős, jó száraz és elég vad, egyemberes kutyák voltak, ma is azok az igazi sinkák. Sajnos már ezt is elrontották, a sinkát is. Pedig nagyon jó gulyáskutyák voltak azok és néhol még most is látod. De nagyon elrontották, mert mást is belekevertek azok, akiknek megtetszett és tenyészteni kezdték. Nem értettek hozzá, hogy mi a jó. Hagyták volna inkább a pásztorembereknél! De eredetileg a sinka sötét színű, majdnem mindegyik fekete, ritkán rajzos a németjuhász után. De ezek a sárga, vagy tudom is én milyen kutyák már nem igazi sinkák. Ezek a színek más fajták bekeverésével lettek. Terrierek, vagy más mit tudom is én milyen idegen fajtákkal keverték. De ezek a kutyák már nem is tudnak úgy dolgozni. Pedig az igazi sinka a 600-as marha gulyát, úgy értsd, hogy abban még bika is volt több, úgy hajtotta, hogy még! Ezek kemény kutyák, nagyon kemények.
De a puliból azt a régi, nagypulit tettük ám bele a sinkába, nem ezt a mostani kicsit. A sinka nem volt sose hosszú kutya. Lerövidült a dereka, majdnem annyira, mintha puli lenne, de mégsem.

Tudod, amikor a merinói birkát behozták Magyarországra akkor azzal hozták be a májzlit is. Nem voltak azok se apró kutyák. Vannak tájak, ahol májzlinak, másutt német pulinak, még másutt cseh pulinak hívják. Attól függött, hogy honnan hurcolták be. Mondják, hogy ahogyan az állatokat ide terelő német, vagy cseh pásztorok ideérve bekeveredtek a csinos juhászlányokkal, úgy keveredtek a kutyáik is. - itt ismét nagyokat kuncog és kacsint egyet. Látszik, hogy tapasztalt korának ifjonti emlékei törnek rá. Kisvártatva folytatja.

Ezek sem apró kutyák és nagyon jól dolgoznak. A májzlik. Sokat kereszteztünk belőle a pulival, nagyon jól feljavította, már majdnem visszakaptuk a régi nagypulit.
Azután ezekből a keresztezésekből lett a pumi. A puliból ezek a mai pumik csak a májzli keverésével lettek. De a mudi is így keletkezett a májzli bekeverésével. Voltak, akik a pumi felé szelektálták tovább a kutyáikat és voltak, akik inkább a mudit csinálták belőle. Ki merrefelé ment!

A májzlinak mindig kopasz a füle és lábai. Egyébként a füle mindig felfelé áll, nem olyan, mint a pulinak. A hátán viszont általában akkora szőre van, mint a pulinak. De olyan is van, amelyik teljesen kopasz. Ha a színét kérdezed, akkor a májzlik sokszor szürkék inkább, de olyan puli szőre van. Jól tudtunk vele dolgozni, de hát nem magyar fajta ez. Gyorsan kikopott, illetve hát bekereszteztük a mieinkbe. Itt-ott még visszaüt a genetika a puliknál és lesz kopasz a kölykök között, de már nem használjuk. Most is tudok egy majdnem 3 hónapos kölyköt itt nem messze. Az is visszaütött.

A sinka az magyar, az itt termett! - ezzel nevetgélni, kuncogni kezdett az Öreg a bajsza alatt. Az magyar. Vannak, akik nagyon szeretik, de vannak, akik nagyon nem. Ahogy mondtam, a tenyésztők bekeverésével elromlott a sinka fajta és sokan csalódtak. Kár, mert ma is kellenek a jó kutyák.

Tudod, olyan kutya kell, amelyiket komolyan veszi a gulya. A sötét, nagy, erős, vadkutya az megfelelő. De ezek a mai pici pulik és a többi az nem jó. Tudod, a juhok mellé az igazi sinka nem jó, mert túl nagy és erős. Túl sok. Oda kisebb kutya kell a tereléshez. Én nekem olyan nagypuli féléim vannak. Még amennyi.

Fognia is kell tudni a jó gulyáskutyának. A kiskörmű kutyák bírnak csak a marhával, a maiak sokszor nagykörműek. Az nem jó. A régi nagypuli a század eleje után tűnt el. Én nem tudom, hogy miért, de nem hagytak belőle. Pedig a pásztorok ragaszkodtak volna hozzá. De hát ezek a kutyatenyésztők ezt nem hagyták. Miután eltűnt a régi nagypuli, akkor jött a sinka. Valami kellett, ha már a nagypulit nem hagyták. A nagypuli az tudott jól dolgozni. De nem is volt akkora szőre, mint a maiaknak. Annak akkora volt, mint a mostani pumiknak. A fejéhez símult a füle. A mostani puminak fent megbicsaklik a májzli bekeverése miatt.

Hogy hogyan dolgozunk vele, ezt kérded? Ehhez a 600-as gulyához két ember és négy kutya kell. Négy nagy puli, vagy sinka. Elől megy 2 kutya egy ember, majd két kutya és a másik ember hátul. Ennyi elég. Kell az erős, vad kutya, mert ha megindul a gulya azt mozgatni és fékezni csak ezek képesek. Nem úgy, mint ma, hogy megy egy ember egy kutyával hátul és onnan integet. Az már nem terelés.
A jó gulyáskutya oda kell nyúljon a marhához, de nem szabad szaggasson, ne tőgyeljen, ne károsítsa a marhát! Ne harapja ki, mert beköpi a légy, stb. meg is dögölhet a marha. Ne elől vagy hátul fogja a lábat, mert megsérül a jószág. Akkor pedig meg is ette a fene! Oldalt fogjon! Ha elsőlábazik, vagy hátsólábazik, akkor az nem jó.
Amióta belevitték az agresszív, szakítós kutyákat, azóta a sinka is harapja a marhát. Az csak kárt csinál. Az a kutya nem való semmire, amelyik kiszakítja a tőgyinél vagy a lágyékánál, mert tönkre megy a jószág.

A sinka főleg az utolsó 50-60 évben jött elő. A régi magyar nagypuli volt a marhához igazán odavaló. Az volt az ősi puli és az nem is volt nagyon nagy szőrű. Ezek a gulyáskutyák naponta dolgoznak. Általában, ha 5-6 évet lehúzott a gulyánál egy jó kutya, azután kiöregedett. Onnan megvették a juhászok, mert a marha szőrétől elkopott a foga, de az nem öreg még és oda már nem volt jó, de a nyájhoz még igen.  A marha szőre, vagy a disznóé koptatja a kutya fogát és, ha elkopik nem tud úgy fogni már. Nem tudják használni, ezért adják oda.

Az ára egy-egy ilyen kutyának elég borsos volt. 3 mázsa búza volt egy ilyen igazi jó gulyáskutyának az ára az 50-es években. Úgy gondold, hogy ugyanekkor 2 mázsa búza volt egy ember éves adagja. Ennyit jelentett egy jó kutya. Ma már olcsók a kutyák nagyon és nem is becsülik meg őket, mert nem jók semmire. Ma ezek a kutyák már nem azok. 

----------------------

Az interjú 2024-ben készült, Csongrád-Csanádban. Tulajdonos: HUKOSZ-Magyar Ebfajták Szövetsége. Minden jog fenntartva.