A kuvasz a genetikai törzsfa elemzés szerint egyike a farkashoz legközelebb álló fajtáknak. A kutatásból kiderült, hogy a kuvaszt a Közel-Keleten háziasíthatták.

Mint minden ősi fajtának, a kuvasznak is a nyáj mellett volt feladata. Őrzésre használták, nem terelésre. Ezt abból lehet tudni, hogy a terelő kutyáknak más a test felépítése. Alacsonyabbak, fordulékonyabbak, hirtelen irányváltoztatásra jobban képesek, leginkább egyedül dolgoznak a pásztor utasítása szerint. Az őrző kutyák erős felépítésűek, legalább középtermetűek, de inkább nagyobbak. Csapatban dolgoznak a gazda nélkül is. Önállóan értékelik a helyzetet és egymás között kommunikálva, vagy a már megtanult szerepeket használva látják el a feladatot.

A kuvasz legközelibb rokona ezen a területen az Akbash (fehér fejű), megszólalásig hasonlít rá. Az Akbashnak van rövid-, és hosszúszőrű változata, ugyanúgy fehér, mint a kuvasz. A másik két török-türkmén fajta a Karabash és a Kangal. A Karabash (fekete fejű) orr része fekete, testén rövid, zsemle színű szőr van. Kissé magasabb, mint a Kangal. A Kangal felépítésében nagyon hasonló, szőre világosabb, és nincs sötét folt az orr részen.

A kuvasz tehát a népvándorlással jött a Kárpát-Medencébe. A nyáj őrzése azt is jelentette, ha az állatokat vitték Európa más területeire vásárokra, a kutyát szintén vitték. Így alakultak ki a rokon fajták, mint a szlovák csuvacs, a pireneusi, és tátrai hegyikutya, az abruzzói juhászkutya, stb. A nyájőrzés mellett az Árpádházi királyok udvarában bölényvadászatra használták, később vaddisznó és farkas ellen is. Külön megtiszteltetés volt, ha kuvaszt adtak ajándékba, ezt az uralkodók gyakran alkalmazták, így is kerültek kuvaszok Európa más országaiba.

A 19. században a szilaj (külterületi) állattartás megszűnőben volt, ekkor a gulyákkal, nyájakkal együtt a kuvasz is bekerült a tanyákra és a falvakba. Az állatok őrzése mellett egyre inkább a gazda házának és javainak őrzése lett a feladata.

A 20. század elején a háborúk alaposan megtizedelték az állományt. A II. Világháború alatt majdnem kihalt a kuvasz, a komondorral együtt. A portákat hűségesen védő kutyákat a katonák egyszerűen lelőtték, nagyon kevés élte túl.

Az 50-es években Kovács Antal a Gyapjús kennelben gyűjtötte és élesztette újjá a magyarországi állományt

A kuvasz intelligens kutya. Önálló döntéseket képes, és szeret hozni. A nevelése ezért bizonyos értelemben különleges a többi fajtához képest. Az alapvető szocializáción kívül a „rendeltetés” szerinti használatához nem nagyon van szükség tanításra. A használat továbbra is az objektum, a gazda, és családja védelme úgy, ahogy ezer év óta végzi. Persze meg kell tanulnia az engedelmességet, amire nagyon jó módszer az alapparancsok elsajátítása, de ennél többre általában nincs szükség. Megfigyelhető, egy kuvasz soha nem pattogósan hajtja végre az utasításokat. Valahogy, mintha átgondolná, hogy tényleg meg kell ezt most csinálni? Van értelme, szükségessége? Ez a fajta sajátossága, ezt így kell elfogadni. Viszont más oldalról, ha a házat kell megvédeni, vagy csak előkészülni, ugyanígy átgondolva, de már utasítások nélkül fogja ezt végezni.

A kuvasz jövője

A jövő első napja ma van. Ahhoz, hogy holnap másként legyen, ma kell elkezdeni a lépéseket.

A kuvasz tradicionális felhasználása mára nem alkalmazható ugyanolyan széles körben. Továbbra is vigyázzák a tanyákat és telepeket, továbbra is ott vannak néhol az esztenán, de mára leginkább a falusi/városi kertes házak védelme a feladatuk. Más fajták térhódítása, a kuvaszt övező félreértések az éves szaporulatot egy tenyésztési minimum érték alá vitték.

A fajta nyugodtsága, kiegyensúlyozott lelkülete megengedi, hogy családi kutyaként is használják. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha a genetikai vonalon valóban erős idegzetű kutyák szerepelnek.

Feladatunk tehát nem kisebb, mint egy megváltozott környezetben megőrizni a kuvasz eredeti tulajdonságait.